Kicsit döcögősen, de elkezdtem írni a másik blogot.. Lassan de biztosan utol fogom érni magam.. asszem :)

Ja, a címe (KLIKK A RÁ! ):

A két dinnye, Obiér és R2r

Nem vesztünk el, hanem hazaköltözünk. Ovi elkezdődött, így egy új blogot nyitunk, amit már nem én írok, vagy legalábbis nem a nevemben íródik.

Anya rájött, hogy igen sokszor nem gondolatolvasó.. Megtanította neki a hisztikorszak.Majd a ha már legalább egy bejegyzés sikeredett, adom a linket. 

A nyári beszámoló készül.. készül .. készül :)

Nem lesz kevés, készüljetek Ti is!!

hanem sétál. Meg-megáll. Lépked, rötyög, elesik. Ez mind R2r. Vidijó lesz róla, csak még technikai szünetelünk, mert nyaralunk ezerrel.

Mit nyaralunk? Ki sem szállunk a medencéből :) Ma is pl. a medencében ettük meg a levest :) Mert a délelőtti biciklizést ott pihegtük.

Szóval van program, lesznek képek. Élünk. sőőőt. :)

Szóval Appuci megkérdezte tőlem, hogy akarok-e kistesót.. Erre mondtam, hogy én inkább vizet akarok. Mondták ok.  :)

(Rokonoknak üzenjük, hogy nem akarunk új tesót, csak elgondolkodtunk , hogy milyen lenne, haaa. Azóta megváltoztattam a véleményem- láttam egy naggyon síró babát az orvosi rendelőben, és mondtam anyának, hogy inkább mégiscsak szeretnék kistesót.. Anya mégsem :):))

---

A benzinkutas mikor takarította a szélvédőt, és végzett, mondtam neki, hogy ügyes vagy haver  (még jó,  hogy nem anya vezetett, mert úgy röhögött, hogy lefejelte volna a kormányt. )

----

Mikor meg kicsNazgul visított, mondtam neki, hogy  megőrültél kismajom?? :)

---

Lassan tényleg jó lesz oviba járni, hogy arra fogják anyáék, hogy ott tanulok ilyeneket. :):)

Papáéknál voltunk, ErzsiMama  finom tortát sütött.

Képekben az események:

Elindultunk...

  Az  Ünnepelt:

Puszi és a torta:

  Majd a végén még egy jó játék 

a már 1 éves Öcsémmel így tudok már játszani.

A Nazgul nyilvánosan is megmutatkozik- akár lehet ez is a cím :)

ma egy éve percre pontosan!!

Pont úgy kavarta fel az életünket, ahogy sejtettük- szóval nagy bajkeverő mester, de szerintem az eddigi túl nyugis életünknek jót tett. :) Nem szidjuk- pont ma ;)

Egyébként a legújabb tudománya- ma csinálta először tökéletesen, hogy a járássegítővel sétálgat- konkrétan meg is tud fordulni vele, ezért a tökéletes jelző. A többit majd később...

ilyenkor kezdett szivárogni a magzatvíz.. 

nosztalgia is elkezdődött. :)

Mondhatni jó neki, de nekünk is jó lett :)

Fanni még mindig a központi szereplője az életünknek- és nagyon büszkék voltunk rá. Ilyen szép volt:

 Mi is jól elvoltunk közben.. szöktünk játszottunk, bármi.  :)

Ez  pedig a másik büszkeségünk- családilag: Jakabnak a tiffany üvege, amit Ő készített az általános iskolának.Nagyon szép, sőőt, nagyon ügyes vagy Jakab!!!

Anya igen bátornak gondolta magát. A terv: 3,5 óra vonatozás, két átszállással.- és már Fanni ballagásán ott is lehetünk. Miután sokszor végiggondolta a dolgot, már nem is bátornak, inkább botornak tűnt maga előtt, de visszakozni már nem lehetett, legalábbis ciki lett volna. Így mentünk.

Szerencsére Papinak sikerül elugrania értünk Győrbe, így "csak" 2 óra vonatozással, és átszállás nélkül értük el a célunkat. Jó volt ám. Anya hozott a biztonság kedvéért szigszallagot, amit a kukák leragasztása miatt tartalékolt, de megígérte azt is az út közben, hogy minket fog leragasztani- szem, száj, kéz, ezek közül még választhattunk is :) De ez igen jó játéknak bizonyult. Mármint a ragasztózás. R2rral . Meg az alagutak is tetszettek, nagyon élveztem. Mivel ennek hangot is adtam, R2r a másodikat már élvezhette odafelé, mert az elsőnél még békésen aludt.. :) A harmadikat már Ő is tudta, hogy kell köszönteni, mások nagy örömére. Igazából minden tetszett, csak ezek azok, amiket azóta is emlegetek.

Az út könnyebb lett volna, ha 1 gyerek/ 1 felnőtt arány meglett volna, de szerencsére Anya könnyen felejt, így visszafelé is vonattal jöhettünk. Összefoglalva egyébként nem is voltunk ám annyira rosszak, bár voltak részek, mikor Anya besegített volna a vonatnak, hogy gyorsabban haladjon :)

A felső képen én vigyázok R2rra, míg Anya előkaparta a fotómasinát.. Majd R2r ébren, és álmában.

És a csoda- az utolsó vagon, mint végső érv a lekötésemre. Jó dolog volt, simán fél órán át bámultam a világot, és hopp, már meg is érkeztünk.

Igazából ez nem azt jelenti, hogy most annnyira sajnáljuk magunkat, mert nagyon jó dolgunk van. Csak ugye kicsit nehezebb, mert Appuci nagyon építi át a lakást Pesten. Igazából nem hatotta meg a felajánlásunk, hogy segítünk, mert R2r nagyszerűen tudja a sittet megenni, így a mennyiségét csökkenthetné, én meg ugye szívesen bontottam volna a falat, mert ugye ez történik most otthon. Ha látnám, hogy hogyan kell, tutin máskor is kamatoztatnám a tudásom, akár kell, akár nem.

Szóval ezek után nem is tudom miért, de Apuci leköltöztetett minket Fűzfőre, és már rohant is a dolgát végezni.  (jaaa, a rohanásába nem segített be, hogy R2r csak visítani volt hajlandó, én meg hisztizni :):) )

Ez már 15 napja történt. A lakás azóta már alakul, a csempe is a helyén, holnap festenek, jövő héten megérkezik az új konyhabútor, és a parketta. Majd teszek fel biforafter fotót, mert érdekes lesz.

Mi ezen idő alatt nevelődtünk, alakultunk. R2r megtanulta kifejezni magát, már csak napi 3szor sikít- mikor Anyáék beszélnek telefonon, szerintem Apát ijesztgeti.. ),  megtanulta KÉRNI a dolgokat. Én meg hiába hisztizek, már senkit sem idegesít. TALÁN::?? kezdek leszokni róla.

Megtudtam, hogy ősztől óvodába mehetek, és  egyre jobban az önálló kategóriába lépek. Vadócabb vagyok, bár Anya jobban bírta a mujább előéletemet.Már simán csinálok olyant a játszin, hogy szívinfarktust kap, de megtanulta, hogy kicsit el kell engedni a kezemet, és az jó. Mindkettőnkek. Igazóbl a játszin élünk mostanság. Ott csak elereszt, és más söprök is mindenfelé. Már R2rt is megtanítottam, hogy hogyan kell felmászni a csúszdára csúszka részen. Túl vagyunk egy jó kis lázas náthás megfázáson, és egy nagy- nagy vonattúrán- de erről még egy külön blog lesz!

(Anya köszöni jól van. Még nem tudja, hogy hogyan veri le ezt a bő 3 hetet Apán :) )

R2r úgy eszik, hogy a kaja, amit kanállal kap, nem köti le teljesen, így már + darabokat kell vetni elé, amit saját maga tud adagolni a nem kicsi méretű testébe. Arányok: míg mostanában én max egy fél szelet vajas kenyeret eszem meg, addig a "kicsi" öcsém egy egész szeletet megmajszol. Almát sokszor már egészben eszi- mármint harapja, csak nem kell darabolni.

Etetésébe én is besegítek, így Anya  tud egy kicsit maga is enni, vagy többet takarítani-természetesen a disznóól után, ami megmarad utánunk :) . Kölesgolyóval etettem eleinte, majd a rendes főzelékét is megpróbáltam beleadagolni. Sikerrel, bár utána jóval többet kell mosogatni az arcát, de legalább mutatom, hogy mennyire kell kitátani a száját, és megdicsérem, mert ügyesen eszik. (Nem kapja be kanalastul a kezem :) )

 Ja, és sajnos a teszkóban azt hiszik, hogy csak a lányok eszik le a ruhájukat, vagy a lányok ruháját kell csak védeni? Ezt igazából nem tudjuk, de tényleg rózsaszín az előkénk :)

A túlélés során bevetjük a tócsiparti vendégekkel című előadást. Múltkor is sikerrel jártunk, jöttek Papáék Vanesszával. Jó, hogy szállítottak egy csajt, R2rral élveztük Vanessza társaságát, sőőt, Vanessza jól ki is próbálta az ágyamat.

Na, erről vannak képek :) Nem félreérteni ám!!

 A nagy öcsém:

Gyermeknapon délelőtt kimentünk a Millenáris parkba, mert  jó programok voltak, és igazából tök közel van. Lógott az eső lába, nem akartunk azzal ünnepelni, ezerrel utazgatunk, és mire megérkezünk elkezd esni. 

Így játszhattunk egy minit, és utána szakadt le az ég :) De legalább gyorsan hazaértünk :)

Anya meglepődött, mert hagytam kifesteni magam, így letten én, a rettenthetetlen oroszlán :)

Haverkodtam a nagy madárral. Sokat simogattam, szeretgettem. Jófej volt. R2r nem nagyon mehetett a közelébe, mert inkább vetkőztette volna :)

Jól elvoltunk, míg nem esett le az ég. Amit lehetett kipróbáltam, még a Zöld Péter is kinyitott egy kis időre, de oda már sajnos az esős évszakban jutottunk csak el, így várnom kell még rá, hogy amortizálhassam a játékokat.

Délutánra kábé a Duna is kiöntött, így  a hogyanjutunkela6félekinézettprogramra helyett na, most mit csináljunk délután kérdések röpködtek a levegőben.

Aztán fogtuk magunkat, és a még szemerkélő esőben elindultunk a Kossuth térre, és megnéztük a tutit.

Ültem vagány tankban, régi típusú mentőautóban, láttam ezer jó dolgot. Természetesen akkorát hisztiztem itt is, hogy  a katona bácsik elmenekültek előlem, de ez szerintem a kiképzésüket is minősítheti :)

Szerencsére volt egy merész harcos, aki ki mert emelni a járműből. Anya szerint hős volt, és felajánlott neki egy bébiszitter állást. (Na jó, nem is nézett ki rosszul, így Apa az anyagiakra való tekintettel inkább nem engedte :):):) )

A mentőautóban még Appuci is nosztalgiázott egyet. Alig tudott minket Anya kirobbantani a gípből :)

 Majd a bazár bezárt, így sétáltunk még egy jót, és irány-darány hazafelé.

Extrának még egy kép, mikor még meleg volt, gyermeknap előtt ugye.. Appuci eteti a R2r, én a halakat, Anya meg furi képet fotóz a telefonjával a kedvenc virágáról :)

Mostanában, hogy Apa felújítja ismét a lakást, kicsit Anya belekóstolt az egyedüllétbe. Feltalálja magát, csak úgy látszik a blogom károsodik tőle egy kicsit, most hiányt pótlunk, ha másképp nem, legalább képekben. A ferihegyi kirándulás képei, mikor mi repcsiket bámultunk, R2r kirándult, és Anya meg megmutatta Apának, hogy miért elég, ha csak ketten maradunk testvérek :) Több hely bizony nincs :)

Ja, bizony-bizony, én bitorlom R2r helyét a kendőben. Kaptam is a fejemre érte :) Terrorizál ám az öcskös..

Megbeszéltük ugye, hogy megyünk Ferihegyre, megnézni a repcsiket- fúúúúúúú, tök jó volt, bár jobb lett volna, hogyha nem a reptérre, hanem mellette a repülős parkba megyünk, de késő bánat, korrigálásra nem jutott időnk- legközelebb okosabbak leszünk (bár már ezt egyszer így eljátszottuk) A képek a telefon meghibásodása miatt később töltődnek, de vannak, lesznek :) Majd délután mentünk sóbarlangba, ami tényleg olyan jól néz ki, mint a weboldalukon (Mami!! klikkelj rá a szóra, ami más színű (most a sóbarlang), és meglátod, hogy miről beszélek!! :):))Itt ingyenes napot tartottak, így kaptunk egyáltalán értesítést, hogy léteznek. Nagyon szép a hely, igazán reklámozni való. Gyerekeknek lehetett homokozni sóval, ami R2rnak is nagy lecke volt- anya reméli, hogy a rendes homokozóban sem fog többet homokot enni. :)

A hajózás elmaradt, mert eltévedtünk, helyette néztünk munkagépeket,  próbáltam bringázni, sőőt, R2r megtanult enni almát rendesen- sikeres volt a próba, nem akart megfulladni. :)

Azóta R2r minden evéskor kap finom pecsenyét, vagy semmi se kap :) :) Na jó, ezt még elmondom.:)

R2r evészete:szerencsére R2r az én vérem, igazi túlélő, lényegében mindent szeret, mint én anno (tehát MINDENT). Egyszerű kivételek, hogy én szerettem a spenótot, és a céklát, Ő nem.  Én nem voltam hajlandó megfogni a kaját, Ő igényli, hogy a pépének (natúr joghurtjának) fogyasztása idején legyen előtte krumpli/reszelt sajt/darabos alma/főtt rizs nem tom még mi falatok, különben nazgulkodik- visít, mintha nyúznák :) Mindent eszik, és egyelőre sikeresen tartjuk magunkat a kötelező, ill. előírt sorrendhez, kivéve a kifli. Mert azt bizony eszik az öcskös. Természetesen a szopi még mindig elsődleges, de nem kis mennyiséget eszik R2r, de már tuti, hogy életben maradna, ha bármi extra történne. :)